Nem volt abban semmi meglepő, hogy a Telekom Veszprém férfi kézilabda csapatánál a Momir Ilic – Gulyás Péter edzőpárossal kötöttek szerződést a szakmai munka folytatására David Davis helyett. Mivel az év elején a klub bekerítette magát a szerződések meghosszabbításával se az edzői, se a játékos fronton nem maradt más választás, mint a saját erők bevetése.
Így esett a választás a veszprémi akadémián dolgozó edző-duó összerakására. Bár szakvezetőként a felnőttek mezőnyében valóban null-kilométeresek, viszont a játékos pályafutásuk alapján a klub egyik legnehezebb időszakában jár nekik is a bizalom, mint az elődöknek, akik hasonlóan tapasztalatlanok voltak a kezdéskor. Nem lesz könnyű dolga a duónak, mert egy szakmailag és morálisan is szétesett csapatot, közösséget kell összerakni. A nagy kérdés: Momo kézben tudja-e tartani és szakmailag is motiválni a mostanra leamortizálódott keretet? A legfontosabb mégis az, hogy ezek a tejben-vajban, mézzel folyó Kánaánban elkényeztetett játékosok hajlandók-e megmozdulni azért, amiért busásan megfizetik őket. A kis-Gulyiban abszolút megbízom, nagyon jó meglátásai vannak, ezt többször bizonyította már a mérkőzések szakértőjeként is. Meggyőződésem, hogy jól „súg” majd a kispadról kollégájának. Egy valamit azért nem értek: egy több, mint három milliárd forintból működő csapatnál, hogy lehet azt kijelenteni, hogy a Final Four-ba jutás nem elvárás. Legalábbis a szurkolók felé nem az. A csapat azért nézzen magába, mert nagyjából ez a keret kétszer is volt a legjobb négy között, megújulva miért ne lehetne ott jövőre is? Akik ugyanis távoztak, nagyon keveset játszottak. Az akadémisták viszont egyelőre csak a hazai NB I-ben szerezhetnek játék rutint a felnőttek között. Legalább most ez is benne van az új koncepcióban, amire majd az idő ad választ, hogy jó döntések születtek-e július 1-én…
Donát Tamás